Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 7 találat lapozás: 1-7
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Sárközi Sándor

2004. április 19.

A Bihar megyei RMDSZ ápr. 17-i választmányi ülésén látható volt a helyi választási plakát: Itthon, jobban, együtt. Több mint négyórás maratoni ülésen rangsorolták a 19 jelöltet, elhangzott Lakatos Péter területi RMDSZ-elnök és Kiss Sándor választmányi elnök beszámolója. Lakatos Péter hangsúlyozta a megyei szervezet erősödését. A választmány rangsorolása alapján összeállt sorrend: Kiss Sándor, Fodor József, Szabó Ödön, Dérer Ferenc, Miklós János, Sárközi Sándor, Sóki Béla, Kiss Imre, Borzási Gyula, Pető Csilla került az első tíz, bejutó helyre, majd következett Hasas János, Gavrucza Tibor, Kállay László, Szoboszlai Gáspár, Rákóczi Lajos, Rajna-Koppány Zoltán, Nyakó József, Kajántó Pál és Létai Zoltán. /(Balla Tünde): Itthon, jobban, együtt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 19./

2007. május 16.

A magyarországi piarista rend képviseletében Urbán József piarista tartományfőnök és a rend két tagja /Sárközi Sándor és Kállay Emil/ a napokban tett látogatást a Csíkszeredában, arra a döntésre jutottak, hogy a Márton Áron Gimnázium gazdasági épületét birtokba véve, a következő tanévtől kezdve bekapcsolódnak az ifjúság oktatásába. A nagy múltú piarista tanítórend Magyarországon mintegy 365 éve működik, Erdélyben először Besztercén telepedtek le 1717-ben, később Nagykárolyban, Máramarosszigeten, Medgyesen, az Arad megyei Szentannán, ahonnan 1788-ban áthelyezték rendházukat Temesvárra, ott 160 éven át tanítottak a piaristák, Kolozsváron 1776-tól. „A határ közelében még működnek egykori piarista iskolák, azokat testvériskolai kapcsolatokkal tudjuk segíteni, hisz közel vannak a mostoha anyaországhoz. Székelyföld azonban távol van, ugyanakkor nagy tömbben él és küszködik ott a magyarság. A csíki-medence ráadásul zömében katolikus. Ezért tájékozódtam, hogy van-e szükségük piarista munkálkodásra. Darvas-Kozma József esperes-plébános hívott a legerőteljesebben bennünket, piaristákat. Így talált a két szándék egymásra Csíkszeredában” – mondta Sárközi Sándor piarista atya, akit rokoni szálak is fűznek Csíkhoz, édesanyja itt született. A következő tanévtől kapcsolódnának be a gimnáziumok diákjainak keresztény szellemben való oktatásába, együttműködnek a Sapientia – EMTE lelkészségével. /Antal Ildikó: Piaristák fognak tanítani. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 16./

2007. október 17.

Csíkszeredán befejeződik a Márton Áron Gimnázium gazdasági épületének felújítása. Odaköltözködik a két Budapestről érkezett piarista atya: Kállay Emil és Sárközi Sándor. A teológiai, szépirodalmi és a különböző tudományokhoz kapcsolódó könyvek már a helyükre kerültek és jókora olvasóteremben állnak majd a diákok rendelkezésére. A tanítórend két tagja már számos, változatos témájú játékos foglalkozást kigondolt a diákok számára, továbbá különböző szakkörökre várják őket a jövő héttől. Segítséget akarnak nyújtani nekik a tanulásban, beszélgetve és játszva. Lesz filmklub, olvasókör, etika szakkör, bibliaóra, lelkisegély-szolgálat, az önismereti játékokhoz is számos társasjáték sorakozik a könyvtárban, de Sárközi Sándor atya szívesen rúgja a labdát is a fiúkkal. Elsősorban a Márton Áron Gimnázium diákjait szólították meg, de a Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium és a Sapientia – EMTE spirituális atyáinak is jelezték kezdeményezésüket. Kállay magyartanár tíz évig járt Kárpátaljára, az ottani papok munkáját segíteni, de Délvidékre is utazgatott. /Antal Ildikó: Hitünk és magyarságunk mécsesére vigyáznak. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 17./

2007. november 30.

Az ifjúság nevelésében, oktatásában vállalnak részt Csíkszeredában Kállay Emil és Sárközi Sándor Magyarországról érkezett piarista szerzetesek. A piaristák az 1700-as évektől működtek Erdélyben, de amióta 1948-ban megszüntették az egyházi iskolákat, fokozatosan eltűntek. A szerzetesek jövetelének egyik célja újraépíteni itt is a piarista rendet. A piarista tanító rend az ifjúság nevelését tekinti céljának. Magyarországon piarista gimnáziumokat, szakmunkásképzőt, főiskolát is működtetnek. Az atyák fakultatív köröket, filmklubot, irodalmi kört szerveznek a Márton Áron és a Segítő Mária Gimnázium diákjainak. /Székely Zita: Az ifjúságot nevelnék, oktatnák a piaristák. = Krónika (Kolozsvár), nov. 30./

2009. június 19.

Két éve, 2007 őszétől fejti ki tevékenységét Csíkszeredában két magyarországi piarista, Kállay Emil atya és Sárközi Sándor, akik a Márton Áron Gimnázium lelkészei. A két atya besegít a diákok tanításába, lelki életük ápolásába. Szórakoztató programokat is szerveznek számukra. Az elmúlt évben közel félszáz diák csengetett be az általuk működtetett tanulmányi ház ajtaján. Az idők folyamán hét helységben volt piarista intézet Erdélyben: Beszterce (1717), Nagykároly (1725), Máramarossziget (1730), Szászmedgyes (1741), Szentanna (Arad megye – 1750), Kolozsvár (1776) és Temesvár (1788). Igaz, ezek nem működtek egyszerre, hisz a szentannai iskola átköltözésével nyílt meg a temesvári, a szászmedgyesi pedig 1789-ben megszűnt. /Kemenes Szidónia: Békét, megnyugvást hoznak. = Krónika (Kolozsvár), jún. 19./

2010. október 26.

Székesfehérvár és Érsemjén összefogása emlékműállításra
Bihar megye – A Krajczáros Alapítvány által ajándékozott domborművet lepleztek le vasárnap délben Érsemjénben, a Kazinczy–Fráter–Csiha Emlékház udvarán, ezzel állítva emléket 15. aradi vértanúnak, Kazinczy Lajosnak.
Az Érsemjénben született nyelvújító Kazinczy Ferenc és felesége, Török Sophie legkisebb gyermeke 1820 október 20–án született Széphalmon. A forradalmi honvédhadseregbe 1848 tavaszán jelentkezett. A világosi fegyverletételt követően 1849 augusztus 24–én a megmaradt erdélyi hadsereg hadtestparancsnokaként tette le a fegyvert Zsibónál az orosz Grotenhjelm tábornok előtt. A 13 tábornok október 6.–i kivégzésekor még zajlott pere, október 25–én hajtották végre rajta a golyó általi halálos ítéletet az aradi várárokban.
Egy tölgyfából
Az ünnepség a nagykátai és székesfehérvári huszárok bevonulásával, és a Himnusz éneklésével kezdődött. Balazsi József polgármester köszöntő beszédében örömét fejezte ki, hogy az 1848–49–es szabadságharcra történő emlékezést – a szoboravatás okán – össze tudták kötni az éppen aktuális nemzeti ünneppel, az 1956–os forradalom évfordulójával. A domborművet Érsemjén a székesfehérvári Krajczáros Alapítványtól kapta, melynek képviseletében dr.Börcsök Rudolf ny.ezredes elmondta: alapítványuk 1993 óta foglalkozik háborús emlékhelyek megjelölésével, háborús hősök emlékének ápolásával. A Kazinczy Lajos emlékművet – melyet egy darab tölgyfából faragott ki Tóth Lajos, az alapítvány soltvadkerti önkéntese – eredetileg Zsibóra szánták, de ott nem mutatkozott rá fogadókészség.
A legkisebb fiú
Az emlékművet Balazsi József, és a Krajczáros elnöke, Németh István ezredes leplezte le, majd Borsi Imre Lóránt helyi tisztelendő, illetve a magyarországi delegáció tagjaként érkezett Jákob János tábori lelkész áldotta meg. A rusztikusan megfaragott dombormű mintegy a népmesékből ismert legkisebb fiúként ábrázolja Kazinczy Lajost, mondta Kedves Gyula ezredes. A budapesti Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézetének és Múzeumának főigazgató–helyettese élvezetes előadásában kifejtette: amit a magyar társadalom megújításában Kazinczy Ferenc „csak” a nyelvújítás által tudott elérni, azt a munkát vitte tovább legkisebb gyermeke, Kazinczy Lajos, attól sem megrettenve, ha a célért fegyvert kellett fognia, sőt, életét is áldoznia. Bár 1849 október 6.–a (és 25.–e – a szerz.megj.) gyásznap a magyar történelemben, utána egy olyan „néma ellenállás” indult, mely az 1867–es kiegyezésben jórészt kiteljesítette a korábbi vágyakat, és ez tartott is 1918–ig, részletezte Kedves Gyula.
Deák Ferenc Váradra
A Krajczáros Alapítvány emlékműve a nagyváradi Pro Liberta Egyesület közvetítésével került Érsemjénbe. Utóbbi elnöke, Sárközi Sándor beszédében reményét fejezte ki, hogy a Krajczáros támogatásával egy Deák Ferenc–szobor kerülhet majd Nagyváradra. A „haza bölcsére” azért lenne szükség mert – mint fogalmazott – „forradalmáraink vannak, de bölcsesség híjjával találtatnak”. A későbbiekben Kocsár István korabeli katonadalokat énekelt, Szabó Imre és Sütő Szabolcs szavalt, majd a Kazinczy Ferenc Általános Iskola diákjainak zenés–verses összeállítását, és az Ezüstperje néptánccsoport előadását láttuk. Utóbbiak dramatizálva adták elő a korabeli eseményeket tánccal (kalotaszegi legényessel és ördöngősfüzesi ritka magyarral) fűszerezve. A koszorúzást követően a vendégek meglátogathatták az emlékházat, majd ebéddel várták őket a házigazdák. erdon.ro

2015. augusztus 30.

Barátság tábor Nagyszalontán
A nagyszalontai Magyar Ház számos nyári tábornak adott otthon. Az RMDSZ tulajdonában lévő székházban a hétvégén ért véget az amelyben a román gyerekeket tanították magyarul.
Az RMDSZ nagyszalontai szervezet néhány hete nagy érdeklődéssel szervezte meg azt az egy hetes kisdiák tábort mely céljául tűzte ki, hogy a magyar gyerekek megtanuljanak románul. Most a románokra került a sor és Tóth Zsuzsanna óvónő vezetésével azon fáradoztak, hogy a magyar nyelv elsajátítására kerüljön a hangsúly. A szervezők úgy vélik, hogy a román közösségek minél inkább meg kéne ismerjék a magyar kultúrát, mert valójában csak akkor lehet együttélésről, barátságról beszélni. Amíg csak a magyarok ismerik a román nemzet irodalmát, érzésvilágát addig csak a mi értékeink feladásával jöhet létre tartós kapcsolat. Ezért is fontos, hogy a román gyerekek megtanuljanak magyarul.
Tóth Zsuzsanna, nyugalmazott vezetőóvónő jól összefogva, a tőle megszokott alapossággal szervezte meg az egy hetes tábort. Az első napokban az lapokra került a hangsúly. A gyerekek elsajátították az évszakokat és más mindennapi tudnivalót. Sort került majd a színekre és később a mondókákra, Csütörtökön Struber Éva óvónő már magyar néptáncra tanította a román gyerekeket. Az egész hetes foglalkozáson Török László polgármester is meglátogatta a gyerekeket aki örömmel tapasztalta, hogy több pedagógus, így Guias Éva, Bereczki Magdolna és Nica Katalin is bekapcsolódott a tábor levezetésébe. Az egy hetes foglalkozás végén a kisdiákok örömmel mutattál be szüleik előtt, hogy mit is sajátítottak el a “tanfolyam” ideje alatt. Őket is köszöntötte Sárközi Sándor, megyei tanácsos, aki az RMDSZ nevében kiemelte, hogy fontos az önálló kultúránk, identitásunk megtartása mellett, hogy megismerjük egymás nyelvét is a sajátunk feladás nélkül.
Ennek aktualitását az is adja, hogy Nagyszalontán is számos vegyes házasság köttetik. Ha a házaspár magyar tagja nem adja fel gyökereit és majdani gyermekeit magyar iskolába járatja és elülteti benne a magyar identitást, akkor megtartható az egyensúly. Ez lenne az ideális s talán ez is beleérthető a tábor szellemiségébe.
Szatmári Katalin
erdon.ro



lapozás: 1-7




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998